Bölcske és Szent-András puszta - Az ókortól napjainkig

Szent-András puszta

A településről általában Bölcske háromezer főt számláló község a Duna jobb partján, Pakstól tizennyolc kilométerre fekszik északi irányban. Budapestről leggyorsabban az M6-os autópályán, ötvenpercnyi utazással érhető el.

A környező települések Madocsa, Németkér, Dunaföldvár és Paks-Dunakömlőd. Habár közigazgatásilag már a Dél-Dunántúlhoz tartozik, Bölcske földrajzi adottságai miatt még az Alföld részének tekinthető. Annak ellenére, hogy a bölcskei dombok egyike sem magasabb kétszáz méternél, a helyiek gyakorta hivatkoznak rájuk „hegyekként.” Az alföldies jellegű határrészek elsősorban gabonafélék termesztésére, a termékenyártér és a löszös domboldalak gyümölcs-, illetve szőlőtermesztésre adnak lehetőséget. Bölcske a Tolna borvidék tagja, a háromszáznyolcvan pincéből és présházból álló pincefalu a község fontos nevezetessége, miközben a település borfesztiválja is egyre népszerűbb. A talaj és a kiemelkedően nagyméretű faluhatár sajátosságai mellett a Duna közelsége befolyásolja a település gazdaságát, aminek köszönhetően a borászat mellett a halászat Bölcske egyik legjellemzőbb iparága. A környék faunája főképp szárnyasokban és apróvadakban gazdag, a nyúl és a fácán a tizenkilencedik század dereka óta létező vadásztársaság elsődleges zsákmányai. Bölcske és környéke, kiváltképp a Szakách-kastélynak is helyt adó Szentandrás-puszta (avagy Kövesfok) jelentős régészeti lelőhely, ahol a rézkorból származó leletektől a középkori cseréptöredékekig számos régészeti emlék bukkant fel az elmúlt évszázadban. Bölcske jelentőségét az ókorban a községet máig keresztülszelő, a római limes vonalba illeszkedő út is növelte, ami a Duna melletti erődöket kötötte össze. A bölcskei erőd maradványai jelenleg a Duna medrében találhatóak, ezt búvárrégészek kutatják. De érintette a község határát, az Óbudát és Eszéket összekötő kereskedelmi, illetve hadi útvonal is. Napjainkban Bölcske dinamikusan fejlődő, gazdag kulturális élettel bíró település, aminek régészeti nevezetességei, borászata, sport és vadászélete, tovább növelték turisztikai vonzerejét. Mintha már a község mottója is ezt hangsúlyozná, hiszen így szól: „Pihenj meg nálunk Vándor, ne hajszold úgy az életet!”

Bölcske

Régészeti leletek alapján Bölcske és környéke már időszámításunk előtt 2500-ban is lakott település volt, ennek ellenére nevét 1291-ből származó oklevelek, illetve 1333-ból származó egyházi okiratok említik először. Szentandrás, Hada, Hüllő és a bölcskei határ további területei a középkorban még feltehetően önálló falvak lehettek. A tizenhatodik századtól Bölcskét – Paks és Dunaföldvár után – a környék legnagyobb településeként tartották számon, erre utal a korabeli iratokban felbukkanó „Kispaks” elnevezés is. A török hódoltság elől elmenekült családok idővel visszatértek otthonukba, így Bölcske a tizenhét-tizennyolcadik században továbbra is Tolna megye egyik legjelentősebb mezővárosa maradt. A XIX. századtól viszont veszített rangjából és befolyásából, ami részben az állandósult birtokvitáknak és annak volt köszönhető, hogy az újonnan épült postaút elkerülte Bölcskét. Bölcske évezredes történelméből számos tárgyi emlék és épület maradt ránk. A Duna medrében fellelt és az első magyarországi víz alatti feltárás során felszínre hozott maradványok jelenleg az e célból épített Kőtárban tekinthetőek meg. A község már az 1550-es évektől bír református gyülekezettel, így a bölcskei a Dunamelléki Református Egyházkerület egyik legrégebbi tagja. A ma is álló református templom középkori romokra épült a tizenkilencedik században, Szentháromság katolikus templomot pedig a madocsai apátság maradványainak köveiből kezdték építeni 1792-ben. A tizenkilencedik század végére két család emelkedett ki Bölcse nemesei közül és épített kastélyt a község ma Szentandrás-pusztának nevezett részén. Itt található ma is, egymáshoz igen közel, a Hanzély-, illetve a Szakách-kastély: legkönnyebben az alapján különböztethetőek meg, hogy utóbbihoz egy kápolna is tartozik. A Szakách-kastélyt napjainkban Szent András Kastélynak is nevezik, a 2012-ben megkezdett felújítási munkálatok 2014-ben fejeződtek be. A Hanzély-kastély jelenleg szociális otthonként üzemel.

Flóra és fauna

Bölcske a több mint 7500 hektáron elterülő Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzet része. A község változatos kül- és belterületén egyaránt találunk dombvidéket, síkságot, nádasokat és ártereket, löszpartot és különböző erdőségeket, melyek számos ritka és védett állat és növényfajnak adnak otthont. A Duna-Rába Nemzeti parkhoz tartozó Bölcskei Tátorjános Természetvédelmi Terület löszvölgyében virágzik a Magyarországon sokáig kihaltnak hitt tátorján. Az előbb Balatonkenesén, majd Bölcske környékén újra fellelt növény hazánkban 1982-től fokozottan védett, és már csak kisebb, párszáz tőt számláló populációkban lelhető fel néhány róla elnevezett természetvédelmi területen. Az említett löszvölgy mellett a Madocsai teraszt is magában foglaló Bölcskei Nőszirmos Természetvédelmi Terület mocsaras része a növények mellett apróvadakban és madarakban is különösen gazdag. A környék fokozottan védett növényei közé tartozik például a mocsári kosbor, a nyári tőzike és a nádi boglárka. A Duna mentén és a Gyűrűsipatak alsó folyásán létrehozott halastónál a vidracsaládok mellett olyan ritka vízimadárfajok élnek, mint a bölömbika, a kanalasgém vagy a különböző kócsagfélék. De fészkel Bölcske környékén a fokozottan veszélyeztetett haris, a békászó illetve a rétisas, illetve az ökörszem is. Különösen gazdag a vidék lepkefaunája: az erdőségben számtalan szövőféle él, de itt találjuk Európa legnagyobb szárnyfesztávolságú pillangóját, az éjjeli nagy pápaszemet is.

Flóra és fauna

Ugyancsak gyönyörű látvány nyújt a mezőkön és kertekben is felbukkanó fecskefarkú lepke és a hozzá nagyon hasonló kardos pillangó. Az egykori árterület a Duna menti ökológiai folyosó részét képezi, ezért fontos pihenőhely a vonuló állatfajok számára is.

A tátorján (Crambe tataria)

A tátorján

A magyarországi löszvidékek hajdan egyik legjellemzőbb növényfajának mára csupán öt, egymástól elszigetelt előfordulási helye ismert, ezek egyike a Bölcskei Tátorjános Természetvédelmi Terület. Napjainkra az állomány mintegy kétharmada kipusztult és a megelőző intézkedések ellenére az egyedszám lassan ugyan, de továbbra is csökken. Ennek legfőbb oka a tátorján élőhelyeinek, a löszgyepek, lösz sztyeppék és löszös erdős sztyeppék megfogyatkozása, ezek becserjésedése, illetve az invazív növényfajok (akác, siskanád) agresszív terjeszkedése. Emellett a tátorján felettébb sérülékeny növényfaj, a nyílt talajfelszínen csírázó magvait csigák és földibolhák, idősebb példányait a tőrothadás veszélyezteti. A tátorján vagy tatárkenyér a káposztafélék családjába tartozó bokorszerű, évelő növény, amit tavasszal fürtökben borítanak be mézillatot árasztó, fehéres-rózsaszínes virágai. Hasonlóan az ördögszekérhez, a tátorján gömbszerű hajtásrendszere később leválik a növényről és a szél által hajtva szórja szét annak magvait – erre utal a neve is, ami tájnyelven szélvészt vagy fergeteget jelent. Ugyan a tátorján borsónyi, csípős ízű termése ehetetlen, töve és a karalábéhoz hasonló gumója a pásztorok fontos eledeléül szolgált a tizennyolc-tizenkilencedik században. A gumó íze a retekre emlékeztet, és méretének köszönhetően akár többnapi élelemként is szolgálhatott egy-egy embernek. Jellemző- en salátának vagy főzeléknek készítették el, de tudunk tátorjángyökérből készült pogácsáról is. A tatárkenyér megbecsült ínségnövény volt, aminek fogyasztása nehéz időkben akár életeket menthetett – eképpen bukkan fel például Jókai Mór Bálványos vár című regényében. A negyvenes években a tátorjánt kerti dísznövényként is igyekeztek Magyarországon meghonosítani,

Helyi ételek és italok a bölcskei pincefaluban

Pincefalu

A falu mezőgazdasága, gyümölcstermesztése és halászata jellemzően a helyiek hagyományos ételeit is meghatározta. A húsételek korábban csak a gazdagabb családok kiváltsága volt: a közepes vagy jobb módú gazdák körében a marhahús volt a legnépszerűbb, ezt követték a baromfi- és birkahúsok. A különböző gulyások és pörköltök mellett még a halból készített ételeket, a halászlét és a halpaprikást kell megemlítenünk. Ezek mellett kedvelt téli eledelnek számított Bölcskén a hagymagágó vagy hajmagágó. A savanyú káposztát hagymás lében megfőzték, közben egy másik edényben kolbászt és szalonnát sütöttek. A kisült zsírral rántást készítettek, amit tejföllel eresztettek fel. Összefőzték a káposztával, majd tálaláskor a tetejére rakták a sült kolbászt és a szalonnát. A bölcskei liszt igen jó minőségűnek számított és a faluban nagy hagyománya volt a házi kenyérsütésnek, amit a lányok már fiatalon megtanultak. A kenyér és a lángos mellett jellegzetes bölcskei étel a szintén kenyértésztából készült pompos, ami amellett, hogy laktató, borok mellé is remek fogyasztanivaló. Jelenleg a település egyik kihagyhatatlan látnivalója a mintegy ötszáz pincéből álló pincefalu, ahol a környékbeli szőlőültetvények termését dolgozzák fel. A Tolnai Borút Egyesülethez tartozó Bölcskén az olasz rizling, a kékfrankos és a cabarnet mellett számos szőlőfajtát termesztenek, a Bölcskei Falunapok vagy a Pünkösdi Bortúra pedig kiváló alkalmat nyújtanak a borkóstolásra. Szintén a Pincefaluban kerül megrendezésre 2012 óta a Bölcskei Galamb- és Nyúlételek Gasztrofesztiválja. Bár külföldön, de még Magyarország számos egyéb területén is kuriózumnak számít, Bölcskén nagy hagyománya van a nyúl- és galambtartásnak, egyúttal a belőlük készült ételeknek. A maga nemében egyedülálló Gasztrofesztivál ezt a tradíciót kívánja feltámasztani, miközben a klasszikus nyúl- és galambpaprikások mellett itt olyan ételkülönlegességeket is megkóstolhatunk, mint a tejszínes tapsileves vagy a töltött süldőnyulak.

Molnár Gábor, a világutazó író

„Mint valami elvarázsolt kastély – nézek vissza a hatalmas platánokon túli sárga kúriára...” – írta Molnár Gábor a Szent András Kastélyról önéletrajzi regényében. Az 1908-ban született természettudós, író és világutazó a huszadik század magyar irodalmának egyik legizgalmasabb életútját járta be, amiből egy évet Bölcskén, Dr. Szakách Ernő szolgálatában töltött. Erről az időszakról, a város pezsgő korabeli életéről is megemlékezik Makk és Jaguár című, 1972-ben megjelent önéletrajzi regényében. Molnár 1930-ban hagyta el először Magyarországot, amikor is annak legfiatalabb tagjaként csatlakozott egy Brazíliába induló bogárgyűjtő expedícióhoz.

A küldetés kudarcba fulladt és Molnár huszonévesen, pénz és felszerelés nélkül maradt magára az őserdőben, és végül egy ültetvényen, mezőgazdasági szakemberként dolgozva tartotta fenn magát. Bár Magyarországról nem kapott anyagi támogatást, a munka mellett szervezett expedíciókból származó gyűjtéseit rendszerint hazaküldte a Magyar Nemzeti Múzeum Természettudományi osztályának. 1932- ben egy baleset következtében Molnár Gábor elveszítette szeme világát, és felgyógyulása után rövidesen hazautazott. Az írógép használatát már vakon tanulta meg, írásait hamarosan számos folyóirat közölte és több elhangzott a Magyar Rádió adásában. Dél-amerikai élményeit feldolgozó első regénye, a Kalandok a brazíliai őserdőben 1940-ben jelent, amit a következő évtizedekben huszonöt további kötet követett. Amellett, hogy a későbbiekben is szervezett további expedíciókat és utazásait rendszerint regényekben örökítette meg, Molnár igen aktív résztvevője volt a hazai irodalmi életnek is. A minden korosztály körében népszerű úti- és vadászregényeiből több alkalommal készült képregény, Az óriáskígyók földjén vagy a Pálmakunyhó az őserdőben egész generációk számára volt meghatározó olvasmány. Az író emlékezetét nem csupán fennmaradt művei, de tudományos munkájának hagyatéka is őrzi: nevét egy dél-amerikai (Parascelio Molnari) és egy mongol (Ceraphron molnari Szabo) darázsfaj is viseli, és az ő tiszteletére alakult 2006-ban a „Bakonytól az Amazóniáig” Molnár Gábor Társaság.

Vadászat és halászat Bölcskén

Vadászat és halászat

Elhelyezkedésének és kiváló természeti adottságainak köszönhetően a Duna-menti településen a gyümölcstermelés mellett a vadászatnak és halászatnak is igen nagy hagyományai vannak. Utóbbi még a huszadik században is fontos megélhetési forrást jelentett Bölcske lakói számára: a Dunából nagy mennyiségben kifogott dévért és keszeget, illetve az ugyancsak jellemző pontyot, csukát, süllőt vagy kecsegét a halászasszonyok a környező települések és városok piacain értékesítették, akár tíz-tizenkét kilométert gyalogolva a fejükön kosárban szállított hallal. A helyi halételek egyik legrégebbi fajtái a környékének rendben tartásából is kiveszi a részét. A Duna Gyöngye program keretein belül az egyesület fontos céljának tekinti a természetvédelem, a turisztika és a vízi sportok fejlesztését. Az egyesület felújított horgásztanyával és csónakkikötővel várja vendégeit, de a tagok kérésre hasznos tanácsokkal is ellátnak minden érdeklődőt. Az idelátogatók több kilométeres területen hódolhatnak szenvedélyüknek, amihez a vadregényes vízpart biztosít gyönyörű és pihentető hátteret. A húsz-harminc férőhelyes horgásztanya mindemellett rendezvények megtartására, halászléfőzésre, munkahelyi tréningekre és más közösségi programokra is kiválóan alkalmas.

Bölcske kerékpárról

Bölcske környékének változatos természeti adottságai számtalan lehetőséget nyújtanak kerékpáros programok szervezésére és lebonyolítására. A települést körülvevő dombvidék kerékpáros túrák kedvelt célpontja, ezzel biztosítva egészséges kikapcsolódási lehetőséget bringás természetjáróknak és a sport szerelmeseinek. Ennek szellemé- ben szervezi meg a település önkormányzata 2013 óta minden évben a Bölcske Maratont, aminek versenyközpontja a bölcskei pincefaluban kapott helyett. Az egynapos verseny mintegy ötven kilométeres pályaszakasza a Duna partját is érintve vezet a szőlő- dombok, pincék és ligetek között, ami után a pincefalu lát vendégül minden indulót. De a környék úthálózatának köszönhetően természetesen versenyen kívül is bejárható bringával.

A Duna-projekt keretében fejeződött be 2014-ben a folyó Tolna megyei védelmi vonalán a gátak fejlesztése, aminek kereté- ben Bölcskétől Batáig kiépült a töltésen vezető aszfaltút, amely kerékpározásra kiválóan alkalmas. A Duna medre és mellékágai közt kanyargó gátkoronáról nem csupán gyönyörű kilátás nyílik az ártéri erdőkre, de több helyen nyílik róla lejáró a gátról a folyó homokos, fürdőzésre is alkalmas partszakaszaira. A gát menti területek emellett tökéletesek piknikezéshez és sátorozáshoz, ami családi vagy osztálykirándulások kiváló úti céljává teszik a bölcskei dombvidéket. De ugyancsak lehet túrák célpontja a nemrégiben felújított Szakách-kastély, amely a pihenési és szálláslehetőségek mellett kerékpárkölcsönzővel is várja vendégeit.